Római légió katonái. Forrás: mult-kor.hu

Izsa. Egy közel 2000 fős létszámú magyar település a Duna északi partján, nem messze Komáromtól. Egy hely, amely másfélezer éve a Római Birodalom egyik végbástyája volt, az egykori tábor ma a Dunamente egyik ékköve, akár önálló kirándulások célpontja. A Celemantia római katonai tábor történetének nyomába eredtünk.

A Római Birodalom a Krisztus utáni 1. század folyamán a határain védvonalat alakított ki, mintegy 6.000 km hosszan, amely az egykori Pannónia területét is védte. A szárazföldi (limes) és folyóparti (ripa) határvédelmi létesítményeknek a jelenleg Magyarországhoz tartozó szakasza a Duna mentén húzódott. A védvonalon végig sánc és sövénykerítés, fejlettebb formájában kőfal volt, előtte vagy mindkét oldalán árokkal, melyhez néha cölöpkerítés járt, szakaszonként pedig őrtornyok. A védvonalat a limes mellett táborokban / erődökben elszállásolt légiósok védték.

Pannónia térképe. Forrás: www.latvany-terkep.hu

Pannónia térképe. Forrás: www.latvany-terkep.hu

Krisztus után a második században járunk, Marcus Aurelius (168-180) uralkodásának idején. A Dunától északra lévő területen már germán törzsek – kvádok és markomannok – éltek, éppen ezért Pannónia kulcsszerepet játszott a Birodalom területeinek védelmében a barbár törzsek rohamaival szemben. Ennek volt köszönhető, hogy a Duna védvonalát katonai táborokban elszállásolt katonák védték. Valószínűleg ez volt az az időszak, amikor a mai Izsa melletti területen, alig pár kilométerre az egykori Brigetio katonai tábortól és polgárvárostól (mai Komárom területén) létrehoztak egy új katonai tábort a markomannoktól való védelem növelése érdekében.

A tábor romjai ma is látogathatóak Izsán. Forrás: Wikipedia

A tábor romjai ma is látogathatóak Izsán. Forrás: Wikipedia

A tábor 3 hektárnál is nagyobb területet foglalt el, amelyet kettős árok, földsáncok és fából készült védőfal vett körül. A tábor belső elrendezéséből feltárták a 11 kaszárnyaépület maradványait, amelyek falai szárított téglából és vályogból épültek. A 44–48 m hosszú, 11–12 m széles épületek vastag válaszfallal voltak két részre osztva, mindkét részben 3–3 helyiség volt, melyeket vékony fal választott el egymástól. Berendezése szerény és egyszerű volt. Az egyes helyiségek összekötését a falban talált nyílások jelzik (90–100 cm szélesek). A külső falak mentén mélyített vízelvezető árkok voltak, amelyek aztán nagyobb gyűjtő árkokba torkolltak.

A tábor a feltárások alapján 179-ben tűzvész áldozata lett, valószínűleg a germán csapatok égethették fel. Később azonban újra felépítették, megerősítették, így az erődítmény egészen a 4. századig a Római Birodalom védelmét szolgálhatta.

A tábor romjai ma. Forrás: http://www.ais-sanmarino.org/mapoj/komar/kelemantia/index.html

A tábor romjai ma. Forrás: http://www.ais-sanmarino.org/mapoj/komar/kelemantia/index.html

A több mint három hektáros négyzet alaprajzú tábornak 3-5 méteres kőfalai voltak, amelyen minden irányban egy-egy kapu volt található. Az erőd felépítése nagy kihívás volt, mivel az építkezéshez szükséges anyagot, követ, meszet, építkezési faanyagot, téglát hajókkal kellett a római katonáknak átszállítani. A tábor felépítését az I. segédlégió (adiutrix) biztosította, amelynek alakulatai Brigetióban szálltak meg.

Celemantia. Forrás: http://www.archeol.sav.sk/kelemantia/

Celemantia. Forrás: http://www.archeol.sav.sk/kelemantia/

A feltárások során előkerült tárgyak elsősorban a katonaság mindennapjainak eszközei voltak. Előkerült pl. számos, az étkezések során használt eszköz – kancsók, fazekak, poharak, edények. Ezek egy része a brigetio-i fazekasműhelyekben készültek, de előkerült jópár ún. terra sigillata edény is, amelyet Galliából, Germániából és Raetiából hoztak a katonáknak. Érdekesség, hogy a kaszárnyákban önálló kis kemencék voltak, ahol a katonák maguknak készítették az ételeiket, ezalól csak a kenyérsütés volt kivétel, amit külön nagy kemencében sütöttek.

A tábor Kr. u. 400-ig többször átépítésre került. Amikor 375-ben I. Valentinianus császár sikeres hadjáratot vezetett a kvádok ellen, ebben az itt állomásozó katonáknak még szerepe lehetett. A császár halála után azonban, ill. 378-ban a Hadrianopolis-i katonai vereséget követően a Duna mentén jelentős politikai és gazdasági változások történtek, a Birodalom területére több hullámban nyomultak be a barbár népek, ennek vált áldozatául Celemantia is. Területét egy ideig kvádok, gótok és alánok lakták, elvonulásuk után pedig, az 5. sz. elején a hely elnéptelenedett. A 18. századig a tábor romjai azonban megmaradtak, ekkor elsősorban a komáromi építkezésekhez hordták szét a tábor köveit.

TIPP: A tábor megközelítéséről IDE KATTINTVA minden információ elérhető. A régészeti feltárások során előkerült leletanyagból az Izsa településen található Kelemantia Római Kori és Néprajzi Múzeumban, valamint a komáromi Duna Menti Múzeumban látványos kiállítások tekinthetőek meg.

Share this...
Share on FacebookShare on LinkedIn