A rigómezei csata (1398) után a Balkán pravoszláv és többnyire szerb lakossága tömegesen kezdett észak felé menekülni a törökök elől, és ott hozta létre egyházi és világi közösségeit, elsősorban a Dunamenti városokban – Zimonytól Győrig. Ugyanez a folyamat megismétlődött 1690-ben, amikor a „szerbek nagy vándorlása” során több mint 40.000 család menekült ismét a törökök elől a Magyar Királyság dunamenti városaiba. Komáromi letelepedésük ideje az egyházközség korabeli viaszpecsétjének feliratából 1511. május 17-i dátummal becsülhető. Az 500 éves egyházközség története nagyon gazdag, élénk és főleg érdekes. Az évszázadok során többször kényszerültek templomukat újjáépíteni. A hívek között sok sikeres kereskedő, katonai vezető, udvari szállító volt. Az 1600-as évek végén rövid ideig itt volt az egész szerb pravoszláv egyház központja. A 18. század közepén Gavrilo Venclović neves prédikátor, irodalmár és ikonfestő működött itt lelkészként, továbbá itt tanult a líceumban Jovan Rajić nagy szerb történész és koviljei archimandrita. A lelki élet irányításában jelentős szerepet játszottak az Athosz-hegyi Hilandar szerb monostor szerzetesei. Az évszázadok során nagyon sok értékes kegytárgy és templomi felszerelés került az egyházközség tulajdonába, ezek egy része kiállításra került az 1873-as bécsi és az 1900-as párizsi világkiállításon is.
A mai templom késő barokk stílusban 1753-1790 között épült. Az ikonosztáz, amely az oltárt a templomhajótól elválasztja, és a keleti keresztény templomokra jellemző, korabeli (1775), és rokokó stílusban gazdagon díszített; ikonjai közül a legértékesebbek az alapsor főikonjai, amelyek az előző, 1660-as templomból származnak. Nagyon értékesek a templomhajót körülvevő padok (stallumok), amelyeket az egyházközség a majkpusztai (Magyarország) kamalduli kolostor árverésén vásárolt. A padsor művészi faragásai Franz Xaver Seegen bécsi szobrász munkái 1763-ból. Figyelemre méltóak még a templomhajóban található ikonállványok és a püspöki trón, amelyek stílusukban az ikonosztázzal rokonok, valamint a hímzett Plaščanica (1693) és a kegyhely ikonja (1660) az oltárban. Az udvaron az oldalbejárattól balra található Davidović tábornok és lovag sírboltja, míg jobbra Domonkos János táblabíró és gabonakereskedő sírboltja található, akinek személye Jókai magyar íróknak szolgált mintául az Aranyember című regény főhősének megformálásához.
A 60-as évek végén a templomban múzeumot rendeztek be, de 1998 óta ismét istentiszteleteknek ad helyet.