Időszámításunk 1. században a Római Birodalom határai mentén mintegy 6 000 km hosszú védelmi vonalat hozott létre, amely a néhai Pannónia területét is védte. A határon található szárazföldi (mészköves) és folyami (határ menti) védelmi berendezések szakasza, amely jelenleg Magyarországhoz tartozik, a Duna mentén húzódott. A védelmi vonal mentén sánc és élő sövényből álló kerítés, fejlettebb formában kőfal húzódott, amely előtt vagy mindkét oldalán árok, esetenként cölöpökből álló halom kísérte, egyes szakaszokon pedig őrtornyok álltak. A védelmi vonalat a táborokban / erődökben elszállásolt légionáriusok védték.
A Krisztus utáni második században, Marcus Aurelius uralkodása alatt (168-180) vagyunk. A Dunától északra fekvő területet már germán törzsek – a kvádok és a markomannok – lakták, ezért Pannónia kulcsszerepet játszott a birodalom területeinek védelmében a barbár törzsek támadásaival szemben. Ezért a Duna vonalát a katonai táborokban elszállásolt katonák védték. Valószínűleg ebben az időszakban jött létre a mai Izsa közelében, a néhai Brigetio katonai tábortól és a polgári várostól (ma Komáromban) csupán néhány kilométerre, egy új katonai tábor, hogy fokozzák a markomannok elleni védelmet.
A tábor több mint 3 hektáros területet foglalt el, amelyet kettős árok, földből készült sáncok és fából épített védőfal vett körül. A tábor belső elrendezésében 11 kaszárnya maradványait tárták fel, amelyek falai szárított téglából és agyagból épültek. A 44-48 m hosszú és 11-12 m széles épületeket vastag válaszfal osztotta két részre, mindkét résznek 3-3 szobája volt, amelyeket vékony fal választott el. Berendezésük szerény és egyszerű volt. Az egyes szobák összekötését a falon lévő nyílások (90-100 cm szélesek) jelzik. A külső falak mentén elvezető árkokat mélyítettek, amelyek aztán nagyobb gyűjtőárkokba nyíltak.
Az ásatások szerint a tábor 179-ben tűzvész áldozata lett, amelyet valószínűleg germán egységek gyújtottak fel. Később azonban újjáépítették és megerősítették, hogy az erőd a Római Birodalom védelmét a 4. századig szolgálhassa.
A több mint három hektáros alaprajzú tábornak minden irányban kapuval ellátott, 3-5 méteres kőfalai voltak. Az erőd megépítése nagy kihívást jelentett, mert az építéshez szükséges anyagot, követ, meszet, építőfát és téglát hajókkal kellett a római katonákhoz szállítani. A tábor felépítését az I. segédlégió (adiutrix) biztosította, amelynek egységei Brigetióban állomásoztak.
Az ásatások során felfedezett tárgyak elsősorban a katonák mindennapi eszközei voltak. Sok, étkezésnél használt eszközt találtak pl. – kancsókat, edényeket, poharakat, edényeket. Ezek egy részét a brigetiói fazekasműhelyekben készítették, de elég sok úgynevezett terra sigillata edényt is hoztak a katonák a németországi Galliából és Raethiából. Érdekesség, hogy a kaszárnyákban külön kis kemencék voltak, ahol a katonák saját maguknak készítették az ételt, kivéve a kenyérsütést, amelyet külön nagy kemencében sütöttek.