A múzeumnak két terme van állandó kiállításra, egy időszaki kiállításokra és egy szabadtéri kiállítás az udvaron.
A regionális történelmi kiállítás Párkány és környékének történelmét mutatja be az őskortól napjainkig. Az „időtengely” egyes megállóin láthatóvá válnak a település történelmének legfontosabb mérföldkövei képi dokumentációval és kísérőszöveggel:
A város már a római korban is fontos dunai átkelőhely volt, innen származik a település első ismert neve is, az Anavum, amely a császárság idején (2. század) épített híres „Limes Romanus” egyik hídfőállása volt.
A község első írásos említését az I. Géza magyar király által 1075-ben kiadott adománylevélben találjuk, amelyben az uralkodó Kakath (a mai Párkány) felső részén tíz révészházat és három ekealjnyi szántóföldet adományozott a garamszentbenedeki apátságnak.
1543-ban a törököknek sikerült elfoglalniuk Kakathot, három évvel később pedig erős hídfőállás építésébe kezdtek. Az erődöt jelképesen „Dzsigerdelen Párkánynak”, azaz „az ellenség májába vágódó erődnek” nevezték el. Éppen ezt az időszakot – az erőddel együtt – 12 rézmetszet fénymásolata örökíti meg egészen 1683-ig, amikor itt zajlott le a törökök elleni egyik legfontosabb csata – a párkányi csata, amelyben III. János lengyel király és Lotaringiai Károly herceg keresztény seregei ragyogó győzelmet arattak, és ezzel a város beírta magát Európa történelmébe.
1724-ben a települést vásártartási joggal rendelkező mezővárossá emelték. III. Károly király vásártartási jogot adományozott a városnak, amelyek közül a legjelentősebb a Simon-Júda vásár volt. A párkányi vásárok egész Közép-Európában ismertek voltak, és az esztergomi vásárokat is elhomályosították.
A kiállított régészeti leletek – amelyek Párkány területéről és közvetlen környékéről származnak – arról tanúskodnak, hogy ez a terület a legrégibb időktől kezdve folyamatosan lakott volt. A legrégebbi és legjelentősebb lelőhely a fiatalabb kőkorszaki vonaldíszes kerámia zselízi csoportjával rendelkező neolit település. Jelentőségét növeli, hogy ez mindeddig a legnagyobb feltárt neolit település az egész Kárpát-medencében. Fiatalabb volt a rézkori település, a kostolaci kultúra kannelurázott kerámiájú települése – amint azt a kiállított leletek is bizonyítják -, a korai bronzkorszak települése és hamvasztásos sírjai, a hallstatti kulturális gödrök, a 2. századi kelta település, a 2-3. századi germán település és a 7-8. századi szláv-avar temető.
A néprajzi kiállítás betekintést nyújt Párkány és környéke népi kultúrájába, ezáltal bepillantást enged a 150-200 évvel ezelőtti múltba. A kiállított népviseletek és használati tárgyak bemutatják az itteni emberek életmódját és gazdasági szokásait.
Az időszaki kiállítások a harmadik teremben tekinthetők meg, amely kiváló lehetőségeket kínál arra, hogy mindig új és változatos anyagot mutathassanak be.
