Lehár Ferenc (1870-1948) – Komárom operettkirálya
A személyes életéből
„Komáromi fiú vagyok” – így nyilatkozott még 1930-ban is Lehár Ferenc Kristóf, aki 1870. április 30-án született mint id. Lehár Ferenc (1838-1898), az 50. gyalogezred karmesterének és Neubrandt Krisztinának (1849-1904) elsőszülött fia. Szülőháza a Lehár utcán állt, a mai Lehár-park helyén.
Lehár ősei, Komáromon kívül, Morvaországig és Franciaországig nyúlnak vissza. Apja Šumvaldban született egy francia márki leszármazottjaként. Anyja egy tehetős szappan- és gyertyaöntő mester családjából származott, aki német Württembergből származott.
Lehár népes családból származott, de egyedül ő született Komáromban.
Testvérei, Emil, Eduard, Anton, Mária Anna, Lajos és Emília a gyakori költözések miatt a monarchia különböző városaiban születtek, és igazi otthont nem ismertek. A család szinte mindig bepakolva élt, és készen állt a következő költözésre. De a gyerekek minden évben a nyarat Komáromban töltötték a nagyszülőknél.
Miután Lehár 1890-ben belépett a hadseregbe, a monarchia több városában felváltva élt, de leggyakrabban Budapesten és Bécsben tartózkodott. Katonai pályafutását 1902-ben fejezte be. 1906-ban villát vásárolt az osztrák fürdővároskában, Bad Ischlben, ahol többnyire feleségével, Paschkis Sophie-val (1878-1942) együtt tartózkodott egészen 1948. október 24-i haláláig.
Katonai karmesterből világhírű zeneszerző
Lehár életének első éveit szülővárosában, Komáromban töltötte. Apja ezredét Pozsonyba, majd Sopronba, Kolozsvárra és Budapestre helyezték, ahol a helyi gimnáziumba és zeneiskolába kezdett járni.
Sikertelen tanulmányai után nagybátyjához költözött Morvaországba, ahol folyékonyan megtanult németül, és 1882-ben kezdhette meg tanulmányait a prágai konzervatóriumban hegedűn és zeneszerzésen.
Tanulmányai után rövid ideig hegedűsként és karmesterként dolgozott színházban, majd 1889-ben apja bécsi katonazenekarába került. A következő évben már katonai karmester lett Losoncon, ahol megírta első operáját és több művét. Losoncról való távozása után Pulában, Triesztben, Budapesten, Esztergomban és Bécsben működött katonai karmesterként. Itt több keringőt és szerzeményt, de főleg operetteket komponált.
Első operettje, a Bécsi asszonyok, 1902 végén nagy sikert aratott, és arra ösztönözte Lehárt, hogy tovább alkosson.
A Drótos (1902), az Isteni férj (1904) és a Tréfás házasság (1904) operettek után 1905-ben nagyszabású bemutatója volt A víg özvegynek – ami kulcsfontosságú volt Európa leghíresebb operettszerzőjének megszületésében.
Művei, 28 operett és 2 opera, a világ minden részébe eljutottak, és az ezt követő fél évszázadban több mint 75 ezerszer játszották el. Több művét szülővárosában, Komáromban is előadták.