Ez az emlékmű Komárom város legrégibb emlékei közé tartozik. 1715-ben emelték, a Rákóczi-szabadságharc idején, amiről a talapzat déli oldalán lévő felirat is tanúskodik.
A Rákóczi-szabadságharc idején Komárom városát két tűzvész is sújtotta: a várban osztrákok tartózkodtak, a város szélén kurucok álltak, de a vár ágyúi a városra irányultak – arra az esetre, ha a városkapukat megnyitnák a kurucoknak. Akkor a város lakói fogadalmat tettek, hogy ha a város megmenekül, Szentháromság-szobrot fognak állítani.
A szabadságharc vihara idején a szobor még nem készült el, és 1710-től újabb katasztrófa fenyegette a lakosságot: Komáromba megérkezett a pestis. Volt nap, amikor több mint fél százan estek áldozatul. A rettegés pillanataiban Cserkó Istvánnak, a Szent András templom plébánosának sikerült meggyőznie a városi tanácsot, hogy újítsa meg a Szentháromság-szobor állításának fogadalmát.
Közvetlenül a pestis után a városi piactéren ideiglenesen fából faragott Szentháromság-szobrot helyeztek el. A jelenlegi szobor alapkövét a komáromi jezsuita főnök 1714. február 2-án rakta le, és a befejezett szobrot 1715-ben szentelte fel.
Az oszlop tetején a Szentháromságot és Szűz Mária megkoronázását ábrázoló szoborcsoport található. A talapzaton öt szent alakja áll: Szent Antal, Szent Sebestyén, Szent Rozália, Szent Rókus és Xavéri Szent Ferenc. A talapzat szegélyén latin hexameter van bevésve kronogrammal mindegyik szentről.