A zsidók jelenléte Komáromban történelmileg már a középkorban dokumentált, de a modern zsidó letelepedés csak a 18. században kezdett kialakulni. A zsidóság legnagyobb virágkorát a város gazdasági fellendülésével párhuzamosan érte el, amely jelentős regionális központtá vált.
50 év alatt a zsidók száma majdnem megháromszorozódott, 849-ről (1850) 2 296-ra (1900). Az 1869-es pesti kongresszus után a komáromi közösség a judaizmus neológ irányzatához csatlakozott. Az önálló ortodox közösség később, 1880-ban alakult. Mindkét közösség zsinagógája fennmaradt.
1941-ben 2 734 zsidó élt Komáromban, akiket 1944-ben az auschwitzi koncentrációs táborba deportáltak. 248-an élték túl. Komáromban a mai napig kicsi, de aktív közösség működik, amely a zsidó élet és zsidó kultúra jelentős határon átnyúló központja.
Menház – a zsidó hitközség életének és kultúrájának központja
Az 1896-ban épült zsidó szegényház eredeti épülete ma a helyi zsidó közösség közösségi központjaként szolgál. A hátsó traktus északi részén található a zsinagóga, amelyet építészetileg a magas oromzatos tető, a rozettás ablak és a bejárati portál emel ki. A jelenlegi imaház belsejét dongaboltozatos egyszerű tér alkotja eredeti bútorzattal és hatásos neogót díszítéssel. A zsinagóga északi falán található a holokauszt emlékmű az áldozatok neveivel.