1760-ban Komáromban született, 1828. március 28-án (más forrás szerint március 30-án) Pesten halt meg a 18-19. század fordulójának egyik kiemelkedő egyénisége, Kultsár István.
Kultsár István édesapja csizmadia mester volt. Fiát a helyi elemi iskola után a helyi jezsuita gimnáziumba íratta be. Amikor a jezsuita rendet 1773-ban eltörölte a „Dominus ac redemptor noster” kezdetű pápai bulla, a komáromi gimnáziumot a bencés rend vette át. 1777-ben Kultsár belépett a bencés rendbe és tanulmányait Pannonhalmán, majd Pozsonyban folytatta – egészen 1786-ig, amikor II. József a bencés rendet is feloszlatta – ekkor tanári pályára tért.
Kultsár, a komáromi gimnázium tanára
Ilyen minőségben került vissza Komáromba, ahol a gimnázium tanára ideiglenes minőségben 400 frt. fizetéssel. A korabeli dokumentumok alapján tudjuk, hogy Kultsár ekkor beszélt magyarul és németül és értette a francia, olasz, görög és a szláv nyelveket is. Komáromi tanárkodása alatt jelent meg első műve nyomtatásban, a Bajnoknék levelei Ovidiusból.
A komáromi csizmadia fia, aki az MTA egyik szakmai alapítójává lett
A Hazai Tudósítások legelső száma. Forrás: Arcanum Digitális Tudástár.
A következő években több településen is tanított, míg végül 1806-ban Pestre költözött, ahol elindította a Hazai tudósítások (később Hazai s Külföldi Tudósítások) című folyóiratot.
A Hazai Tudósítások 2. száma 1806-ban. Forrás: Arcanum Digitális Tudástár.
Háza a korabeli írók találkozóhelyévé vált, az irodalmi élet fontos központja volt. 1813-tól 1815-ig a Pesti Magyar Színtársulat igazgatója és támogatója. Számos író munkáját saját költségén jelentette meg, de kutatóként is részt vett a kultúra irányításában: ő ismertette a későbbiekben róla elnevezett kódexet.
Kultsárnak jelentős szerepe volt a Magyar Tudományos Akadémia megalapításában is. Már 1793-ban készített végrendeletében 10 000 forintot rendelt „egy valaha felállítandó Magyar Tudós Társaságra”, s a későbbiekben folyamatosan szorgalmazta az akadémia megalapítását. Nagy volt hát az öröme, amikor 1827-ben a Magyar Tudományos Akadémia felállítása törvénnyé vált. Ugyanebben az évben november 30-án a nádor őt is kinevezte annak a bizottságnak a tagjává, amelynek feladata lett az akadémia szabályzatainak és működésének a kidolgozása volt – sajnos azonban betegsége és halála már nem tette lehetővé, hogy végig bábáskodhasson az akadémia születése mellett.
Így vált a komáromi csizmadia fia az MTA egyik szakmai alapítójává.
Kultsár könyvtára – „…ez oly kincs, melyet sem a moly sem a rozsda meg nem emészt…”
„Hazánk jobb lelkeinek azon édes óhajtását, mellynél fogva ezek a pallérozott Külföld számos példáihoz képest minden Törvényhatóságinknál köz használhatású nyilványos Könyvtárt, és igy tudományos miveltetésünk legszükségesb segédeszközeinek szaporodását kivánják, első, ki szülő-földére (Komáromra) nézve teljesíteni szerencsés volt Tekintetes Tudós Kultsár István Ur, a Magyar Nemzeti Újságnak Pesten első alapitója, 1806 óta csüggedhetetlen szorgalmú irója, Nemzetiségünket tárgyazó minden Szépnek Jónak hathatós ápolója, terjesztője, életének 68dik újság-szerkeztetési pályája 22dik esztendejét azon példás hazafi tettel dicsőítvén: hogy kedves tisztelt Földieinek csínosodásokra, a már néhány evek előtt az ottani Rajz-iskolának adott jeles mennyiségű rajzkészületeken, példányokon kivül, most fényderítésül 3-4 ezer kötetnyi görög-, deák, franczia, német magyar Könyv gyűjteményt ajándékozott.”
– olvashatjuk a Tudományos Gyűjtemény című folyóirat 1827. évfolyamában. A könyvtárról, amely ilyen módon az első nyilvános könyvtárak egyike lett, 1902-ben Bausz Teodoric is megemlékezett:
„Szülővárosa iránt már előbb is kimutatta háláját, midőn gazdag rajzkészletét a városi rajziskolának adta. 1827. október 4-én pedig fölhivta Komárom vármegyét, fogadja el 3-4000 darab tudományos és hasznos könyvet magában foglaló könyvtárát, hogy a vármegye ifjabb tisztviselői, a tudományokat kedvelő városi polgárok, kiváltképen pedig a kath. és ref. gimnáziumok tanárai és tanulói alkalmat találjanak tudományuk kibővítésére. Csak arra kérte a megyét, hogy a könyvgyűjteményt ne hagyja elpusztulni; azért az a tisztviselő, a kit kezelésével megbíz, évenkint adjon számot egy bizottságnak a város kiküldöttjének, a kath. gimnázium igazgatójának és a ref. egyházközség kurátorának jelenlétében. Reményét fejezi ki, hogy az ő adománya a vármegye és város több nagylelkű fiát a példa követésére fogja serkenteni. A vármegye az ajánlatot és a kikötött föltételeket nagy örömmel elfogadta és az október 9-én tartott közgyűlésből jegyzőkönyvi kivonatot küldött neki.”
A könyvtár, amely Kultsár feleségének adományaiból, illetve további vásárlásokkal és adományokkal tovább bővült, az 1860-as évektől kezdve a megyeháza folyosóját díszítette, ahonnan a Levéltár egyik helyiségébe költözött. A gyűjtemény jelentőségét növelte, hogy 1888-ban kibővült az állomány Ghyczy Kálmán nagy értékű könyvadományával is, ami már indokolttá tette, hogy ezt az adományt és Kultsár adományát szétválasztják, s a Kultsár-gyűjteményt műemlék könyvtárrá alakították, a megyei könyvtárat pedig megnyitották az olvasók előtt 1914-ben. A gyűjteményt Kultsár halálának 100. évfordulóján Alapy Gyula mutatta be egy tanulmányban, közzétéve a könyvtár címjegyzékét is. Sajnos azonban a II. világháború után a szlovák könyvtári illetékesek állományvédelmi okokból elszállították a Kultsár-könyvtár legértékesebb darabjait Komáromból.
Felhasznált szakirodalom:
- Dr. Alapy Gyula: Kultsár István (1760-1828) és könyvtára. Komárom, 1928.
- Tudományos Gyűjtemény 1827.
- Bausz Teodoric: Kultsár István élete és működése.
- Arcanum Digitális Tudástár
